Pár napja jelentette be a BP5 az új CS: GO felállását. Egy 18 éves fiatalember, 1nsert2 az ötödik játékos. Hogy kit is akar „beilleszteni” a többi játékos az újonnan felállított csapatba? Gyertek velem egy interjú erejéig, Gerencsér Dominikkal beszélgetek.
- Élőben néztem a legutóbbi meccseteket a Gamerlandből, ahol egy mixként álltatok fel, és bár kikaptatok, nem sokon múlott. Hogy érezted magad, ez volt az első ilyen méretű LAN megmérettetésed?
Pfúú hát hol is kezdjem, nekem ez volt életem első Lan-ja, és már régóta nagyon szerettem volna egy ilyen eseményen részt venni. Nekem nagyon nagy élmény volt ez az egész. Sikerült jól megismernem egy-két csapattársamat is.
- Mit kell tudnunk Gerencsér Dominikról, hogyan telnek a civil hétköznapok, mi az, amit szívesen megosztanál a közösséggel, a szurkolókkal?
Tizennyolc éves vagyok, Angliában élek a szüleimmel. Jelenleg a John Madejszki Akadémia 13. osztályába járok. Ez egy olyan, nem bentlakásos sport-akadémia, ahol tanulok is. Az érettségit már sikeresen megszereztem, most az anatómáit és a fiziológiát vettem fel tantárgyaknak. Minden nap van edzésünk, és hetente meccsek. Tizenkét éve focizom, a JMA Reading FC-ben rúgom a labdát, bal hátvéd pozícióban. Ha még ezen felül marad egy kis szabadidőm, akkor szívesen kondizom. Mostanában ez kicsit háttérbe szorul, mivel itt van a csé. Most ez az életem. A csapatban egyebként én töltöm be az entry fragger szerepét.
- „1nsert2” a nickneved. Honnan jött ez a név? Netán volt egy hasonló nevű példaképed, a név végén lévő „2”-ből gondolom.
Ez egy vicces sztori, mert körülbelül négy éve egy matchmakingben láttam és csak megtetszett a név. Így lett ez a nicknevem.
- Ami a csét illeti, ez volt az első videojáték, amivel elkezdtél játszani, vagy több mindent kipróbáltál előtte. Mi fogott meg a játékban, miért ez lett a befutó?
Egész életemben nagy játék fan voltam, és amikor megkaptam az első PC-met, akkor kezdtem el az 1.6-tal, aztán körülbelül ötszáz óra után a csgo-val játszani. A csgo mindig is jobban tetszett minden más játéknál. Hogy miért, arra nincs külön magyarázat.
- Kik voltak a korábbi csapattársaid, milyen név alatt játszottatok, és meddig jutottatok el (versenyek, kupák, eredmények)?
A korábbi csapattársaim: Csaby, s1ck es bikaa voltak, akikkel magyar versenyeken vettünk részt, és jó eredményeket értünk el, például legutóbb 2. helyezettek lettünk az Magyar E-sport Bajnokságban, a PTE PEAC e-Sport színeiben. Itt egyébként a beugrónk fusion volt.
- Ha egy nevet kéne mondanod, kinek tulajdonítanád a felfedezésedet, ki volt az, aki először mondta, hogy nézzük meg ezt a gyereket, mert látok benne valami fantáziát, és ki volt az, aki végül a BP5-ig egyengette az utadat?
Konkrétumot nem tudok mondani, de még régebben, mikor s1ck volt a próbajátékos a BP5-ban, ő mondogatta mindig a nevemet, ő szerette volna, ha én is csatlakozom a csapathoz.
- Mikor jött el, és mi volt az a pont a karrieredben, amikor eldőlt minden, amikor eldöntötted, hogy komolyan fogsz a csével foglalkozni?
Amikor elkezdtem eredményeket elérni, akkor gondoltam úgy, hogy komolyan kell most már vennem, de nekem ez az egész mindig szórakozást, kikapcsolódást is jelentett.
- Elkezdődött a felkészülés a következő szezonra. Mit tanultál már eddig, és mit gondolsz, miben tudnának neked segíteni a jelenlegi csapattársaid, hogy egyre jobb legyél.
Igen elkezdődött, és már rengeteget tanultam a társaimtól, például, hogy hogyan kell csapatban mozogni, infózni, stb. Tanulok folyamatosan, és minél többet próbálom magamat fejleszteni, hogy még jobb, és eredményesebb játékos lehessek.
- Ha egészen őszinte akarok lenni, akkor el kell, hogy mondjam neked, hogy eleinte nálunk azért jelen volt egy masszív szülői ellenállás, sőt kemény veszekedések is a csé miatt. Nálatok hogyan alakult ez a dolog, rögtön támogatókra találtál a szüleid személyében?
A rögtön az túlzás lenne, de mivel a tesóm is mindig mellettem állt ebben, mert látta bennem a potenciált, ezért nem volt nehéz a szülőket sem rávenni, hogy támogassanak.
- Milyen jellegű személyiség vagy, mennyire könnyen, vagy nehezen dolgozod fel a győzelmeket és a vereségeket, mert szerintem a sikereket legalább olyan nehéz feldolgozni, mint a folyamatos kudarcokat. Van olyan személy az életedben, barát, osztálytárs, akivel meg tudtad osztani az ilyen jellegű gondolataidat?
Én az a személy vagyok, aki ezeket könnyen feldolgozza, mert sosem voltam olyan ember, aki túlságosan is komolyan venné a dolgokat az életben, - ez egyébként egy rossz szokásom-, de szerintem, ha mindent nagyon komolyan vennék, akkor nem lenne meg az a nagy szenvedély a játék iránt, ami most van.
- Kíváncsi vagyok, te hogyan látod, szerintem, az e-sport sokszor sokkal fárasztóbb, és kimerítőbb, mint a fizikai sport. Te mikor fáradtál el jobban egy aTTaX BO3, vagy a legutóbbi focimeccsed után?
Egy BO3 után fejben vagyok jobban elfáradva, egy focimeccs után pedig az egész testem kifárad. De, egyébként lehet, hogy van benne valami, hogy a pszichés fáradtságot nehezebb kipihenni, a fizikai fáradtság után talán gyorsabban képes regenerálódni az ember.
- Hol látod magad, három év múlva, mik a távolabbi terveid?
Ez egy nagyon jó kérdés, még én sem tudom rá a választ, egyelőre a jelen van, BP5 letsgoo!
.jpg)